Hawkerek, nápolyi pizzériák, az argánfa és még sok hasonló különlegesség is felkerült a listára
Az élelmiszerek, nemzeti konyhák és kulináris hagyományok csak egy válogatott csoportja került az Unesco szellemi kulturális örökség listájára. Ezt az egyedülálló tudást gyakran nemzedékről nemzedékre adják tovább az emberek. Nézzünk meg néhányat közülük, és lássuk, mitől olyan különlegesek!
Hawker kultúra a multikulturális Szingapúrban
A hawker kultúra az élet szerves részévé vált Szingapúrban, ahol a különféle kulturális háttérrel rendelkező utca szakácsok (hawkerek) olyan ételeket készítenek, amelyek tükrözik ennek a kis ázsiai városállamnak a multikulturális jellegét.
Az utcai étkezési kultúrából származik, és különféle konyhákat ötvöz – kínai, maláj, indiai és még sok más -, hogy olyan ételeket hozzon létre, amelyek illeszkednek a helyiek ízleléséhez. Sok hawker gyakran egy adott ételre specializálódik, és annak receptjét a fiatalabb generációnak és a tanoncoknak adja tovább.
A „közösségi étkezőknek” tekintett hawker központok olyan helyek, ahol reggeli, ebéd vagy vacsora közben találkozhatnak a családtagok és a barátok. Az ott eltöltött időt gyakran sakkozás, utcazenészek és más művészek produkciói kísérik.
A közösségi kötelékek erősítése nsima közben, Malawi
A malawi nsima szó jelentése kettős: egyrészt kulináris hagyomány a malawi kultúrában, másrészt kukoricalisztből készült sűrű ragacsos kása, amely maga is része ennek a hagyománynak.
The meaning of the Malawian word nsima is two-fold: on the one hand, it’s a culinary tradition in the Malawian culture, and on the other, it refers to thick sticky porridge made out of cornflour that is also a part of the tradition.
A nsima-evés hagyománya összehozza az egész családot és falut, és erősíti a tagok közötti köteléket. Nsima a kukorica termesztésének, tárolásának és feldolgozásának hosszú és bonyolult folyamatában jön létre. A fiatal lányok is részt vesznek a liszt őrlésében és szitálásában, a fiúk pedig az állatok vadászatában.
A pizzakészítés nápolyi művészete, Olaszország
Az Unesco 2017 óta kulturális örökségként ismeri el a nápolyi pizzakészítők művészetét – ezzel megerősítve Olaszország pozícióját, amely a világ legtöbb Unesco-örökséggel rendelkező országa.
A hagyomány több évszázados múltra tekint vissza, és nemzedékről nemzedékre öröklődik, a pizzaiuolo-k tudásával, tapasztalataival és gesztusaival együtt. Az alapok közé tartozik még a tészta (víz, liszt, só és élesztő) elkészítésének ismerete, a dagasztás, a pihentetés és kelesztés folyamata, a nyújtás és ütögetés, valamint a sütőbe helyezés jellegzetes mozdulatai.
Napjainkban mintegy 3000 pizzaiuoli működik Nápolyban, és három fő kategóriába sorolják őket: a Pizzaiuolo Mester, Pizzaiuolo és pék. A fiatal tanoncok megfigyelik mestereiket a bottegá-jukban, és így szerzik meg a szükséges ismereteket, hogy egyszer maguk is mesterré váljanak.
Arab kávé – a nagylelkűség cselekedete
Az arab társadalmakban a kávé felszolgálását vendégszeretetnek és nagylelkűségnek tekintik, és a kávézás együttléttel, beszélgetéssel társul. Ez a családi élet fontos része, és a családon belül továbbadódik.
A kávét hagyományosan a vendégek előtt készítik el, és a folyamat a kávébab pörkölésével kezdődik. Addig kell pörkölni a tűzön, amíg a szemek színe megváltozik. Ezt követően a kávét megőrlik, majd forró vizes edénybe töltik. A legidősebb vagy legfontosabb vendég kapja az első csészét, amelyet kb. negyedig töltenek – szokás legalább egy, de legfeljebb három csészével inni.
A kimchi készítése az ősidőkbe nyúlik vissza. Észak-Korea
A kimchi a koreai konyha legnépszerűbb ételei közé tartozik, és hagyománya évszázadokra nyúlik vissza. Ennek az ételnek számtalan változata van az éghajlati viszonyoktól és szokásoktól függően.
A kimchi főleg sózott és erjesztett zöldség, amelyet fűszerekkel, gyümölcsökkel, hússal, hallal és tenger gyümölcseivel tálalnak. Szinte minden étkezéshez és akár különleges alkalmakkor is fogyasztják, elkészítése pedig közös munka, amely már gyerekkorban elkezdődik és az anyákról a lányokra vagy más családtagokra hagyományozódik.
Qvevri-ősi borkészítési módszer, Georgia
A qvevri egy ősi borkészítési módszer Georgiában (Grúzia). Főleg azokban a falvakban zajlik, ahol különleges szőlőt termesztenek, és az egész közösség részt vesz a bor előállításában.
A qvevri szó helyi nyelven azt jelenti, „amit eltemettek”. Ez a nagy citrom alakú edényekre utal, amelyeket nyakig a földbe ásnak. Ezekben az edényben zajlik a bor „életre keltésének” teljes folyamata – ebbe kerül a préselt szőlő, a héj, a szárak, a magok és még sok minden más, és az ital öt-hat hónapig érik a földbe ásva, mielőtt fogyasztásra készen állna.
Mexikói konyha – a mai kor kedvence
A mexikói ételek sok helyen népszerűek lettek az elmúlt évtizedekben. A hagyományos mexikói konyha azonban több annál, mint ami a tányérjainkra kerül egy estén.
A gazdálkodás, a különböző rituálék, a kulináris technikák és szokások mind a folyamat részét képezik. A konyha alapja a kukorica, a bab és a chili, más összetevőkkel, például paradicsommal, tökkel, avokádóval, kakaóval és vaníliával együtt. A mexikói ételek különleges ízvilágukról ismertek, amely a spanyol konkvisztádorok, az azték és maja kultúrák, valamint a francia konyha kölcsönhatásából származik.
A marokkói argánolaj szépítő hatásai
Az argán Marokkó egyik legfontosabb exportcikke – a fa kizárólag Marokkóban és annak környékén nő. Olaját sokféle célra használják, például főzéshez, gyógyszerekhez és kozmetikumokhoz. Gyakran esküvői ajándékként adják, és igen gyakran használják az ételkészítésben.
Sok erőfeszítést igényel az olaj kinyerése a fa gyümölcséből, kezdve a betakarítással, és szárítással, amit a pépesítés, őrlés, válogatás, és keverés követ. Jellemzően nők – az úgynevezett „argán nők” – végzik a munka jó részét, és tudásukat a lányaiknak adják tovább.
Tetszett ez a cikk? A Kiwi.com Stories-ban többet is találsz.
